Az egyik leggyakoribb kérdés amivel megkeresnek, és általában a legfontosabb megoldandó probléma, pedig nem olyan nehéz, mint ahogy elsőre gondolnánk! :)

Emlékszem amikor még én sem mertem elengedni a kutyát pórázról csak nagyon zárt helyen, és a séta végén szégyenkezve próbáltam begyűjteni, éreztem mindenki engem figyel ahogy bénázok, aztán már 4-5-en próbáltuk becserkészni. Akkor még nem tudtam, hogy ez a lehető legrosszabb taktika. Majd megkaptam az első tanácsokat a kiképzőktől, induljak el a másik irányba, bújjak el a kutya elől, hívjam kedvesebben, de szomorúan vettem észre, hogy ez sem használ, sőt a kutya bárki mással szívesen hazasétálna, ahol kutyapajtikra talál. 

A behívás nem ott kezdődik, hogy "Buksi gyere ide"... a képlet roppant egyszerű, ha Én, mint Gazdi sokkal fontosabb vagyok a Világnál, akkor a kutyám magától keresi a társaságomat, és a hangomra is rögtön felfigyel, de hogyan tudom ezt elérni? 

Minden tanítás és képzés alapja, és egyben a legmeghatározóbb, hogy milyen a kapcsolat kutya és gazda között. 

Általában a séták menetrendje egyszerű. Gazdi leviszi a kutyust a parkba, ha vannak kutyapajtik elengedi, játszanak, ha a kutya elfáradt vagy a gazdi megunta, a sétának vége elégedetten megyünk haza. A kutya lefárasztva és a szocializációt is megoldottuk, de mit is jelent ez a kutyának? 

"Jajj de jó lejövünk a gazdival sétálni, mehetek játszani a többiekkel, ez a világ legszórakoztatóbb dolga, de sajnos gazdi rám teszi azt az izét és haza kell mennünk. Én még nem akarok! Inkább fogócskázok egyet a gazdival is, Ő a fogó!" 

Ezt a helyzetet kell megfordítanunk. A sétának már a kapun kilépés pillanatától rólunk kell szólnia, kommunikálnunk kell a kutyával! Ha pedig elengedhetjük pórázról, kezdődhet a játék! Bármi amit szeret kutyánk más kutyával játszani azt velünk is szeretni fogja! Ha kutyapajtik közé keveredünk se hagyjuk abba, addig piszkáljuk saját kutyánkat míg nem tudjuk magunkra vonni a figyelmét (akár egy kis testvér a bátyját nyaggatja), néha kicsit ki is vonulhatunk a kutyatömegből a játék erejével! A séta legalább 80%-a rólunk kell hogy szóljon, nem a többi kutyáról!

Ha ezt elég intenzíven, elég gyakran csináljuk, akkor a behívás automatikussá fog válni, hisz kutyánkban rögződik, hogy ha a gazdi szól ott is nagy buli és játék vár rá! 

Néhány fontos szabály amit érdemes betartani, hogy kutyánk mindig szívesen jöjjön oda hozzánk: 

1. Ha hívjuk a kutyát ne menjünk felé, ez fogócskát kezdeményez, ami következtében csak elfutni fog előlünk! Mindig hátráljunk!

2. Soha ne büntessük ha oda jön hozzánk! Még akkor se, ha csak sokadik hívásra jött, vagy, ha valamit fel evett előtte! Mi sem szállnánk fel egy olyan buszra, ahol minden megállóban pofonokat osztanak!

3. Ne ismételgessük a behívást! "Buksi gyere gyere gyere gyereeeeeeeee!!!!!" Ez már csak háttérzaj kedvencünknek, és ha eddig nem figyelt, már utána sem fog... 

4. A séta folyamán többször hívjuk oda magunkhoz, ne csak akkor amikor már a póráz is kattan, így tudni fogja, hogy a behívás nem a séta végét jelenti! 

5. Ne engedjük, hogy mások jutalomfalatokkal etessék kutyánkat, ezzel könnyen elronthatják a behívás sikerét! 

Jó sétát kívánok! :)