Nem szoktam sablonokat felállítani, de tapasztalataim alapján a kutyanevelésben romló tendenciát mutatunk kis hazánkban. Így megpróbáltam összeszedni, hogy mik az alapvető problémák, mely egy későbbi nagyobb projektünkben lesz segítségünkre, addig is megosztom veletek, kíváncsi vagyok, Ti hogyan látjátok:

Félünk saját kutyánktól

Egyre többet látom, hogy nem merünk ellentmondani kedvencünknek. Nem attól félünk, hogy megharap, vagy ránk morog, hanem a konfliktus helyzettől és hisztitől. Nézzünk egy hétköznapi példát: valamit csinálnánk otthon és ezért kizárjuk a szobából kedvencünket, aki hangos hisztibe kezd. Mit tesz ilyenkor a gazdi? Vagy összegyűjti a lakásban található játékokat kiengesztelésül felajánlva, vagy inkább abba hagyja, amit csinál, és beengedi a szobába.

Kutyánknak is tudomásul kell vennie, hogy vannak helyzetek, amikor nem lehet a közvetlen közelünkben, minél hamarabb szokja ezt meg, annál kevésbé adódik a későbbiekben gond.

Csökkennek az elvárásaink

Amikor kiskutyánk üvöltve rohan oda a szomszédhoz, vagy egy másik kutyához, esetleg pofátlanul kunyerál, hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy csak kutya és természetes, amit csinál, pedig nem!  Az egyetlen ok, amiért ezt megteszik az az, hogy nem tanítottuk meg a helyes viselkedésre, a későbbiekben pedig ebből komoly gondok adódhatnak egy rossz akaró szomszédnál, vagy egy nagy testű kutyánál.

Ciki lett kutyát nevelni

Bár hiszem, hogy a legtöbb kutya ért a szép szóból is, ha meg lett tanítva a helyes viselkedés, léteznek olyan helyzetek, amikor igenis határozottan kell fellépnünk.

Helyzet: nem figyeltem oda és kutyám szagot fogott, az illat után rohanva elfelejti a hívó szó jelentését, és a zsákmányhoz érve habzsolni kezdi azt, mi történik ilyenkor? Mikor a kutya futásnak ered gazdi kiabálni sem mer, mert meghallja a telep.  Majd amikor utoléri, körbe néz, hogy esetleg valaki láthatja is Őket, ezért suttogva enje-benjézik egyet, fintorogva mossa ki,a kutya szájából a kitudja kinek az ürülékét és hazaballagnak… A csúnya vagy erősebb beszéd még nem állatkínzás, és ne az érdekeljen, hogy ki mit szól hozzá! Mindenki úgy neveli és tanítja a kutyáját, ahogy Ő azt jónak gondolja!

Mindig a könnyebb utat választjuk

Mennyire egyszerű mindennap lemenni a térre a többi kutyáshoz, bedobni Benjikét a közösbe, aztán séta végén a lefárasztott kutyát becserkészni. Nincs otthon tombolás, és milyen jót beszélgettem a Max gazdijával… mára trendi lett a bandázás. Nem mondom, hogy régen se volt ilyen, de akkoriban még jobban „használták” a kutyákat, töltöttek velük minőségi időt. Hogy várjuk el kedvencünktől, hogy ránk figyeljen, jó kapcsolatunk legyen, ha nem is foglalkozunk vele igazán? Mikor játszottunk vele utoljára annyit, amennyit a szomszéd srácnak a kutyája? Igen fárasztó, igen néha fáj is, sőt koszosak is leszünk tőle! De cserébe nagyon jó kapcsolatunk lesz kedvencünkkel.

A kutyánk igényeit a sajátjaink elé helyezzük

Persze, Én is mindent megteszek értük! De amikor a gazdi 87x-re viszi le pisilni, vagy órákig próbálja kézből etetni, esetleg felengedi az ágyra a nagy testű kutyát, amikor tudja, hogy megint nem fog aludni és fájós háttal ébred, akkor egy idő után mi is ingerültek leszünk, annak pedig sosincs jó vége. Attól még nem leszünk rossz gazdik, hogy ha egy egészséges kutya esetében nem lessük minden rezdülését. Állítsunk fel amolyan élni és élni hagyni helyzetet, csak így alakítható ki harmonikus együtt élés, különben ha a mérleg nyelve megbillen, az egyik fél robbanni fog.

Úgy látom, hogy az emberek többsége szereti a kutyáját, és szeretne mindent megadva békésen együtt élni vele, de ehhez elengedhetetlen az életre való nevelés és a szabályok felállítása.