Gyakran szoktam ismételgetni, hogy nem azt a kutyát kapjuk, amelyiket választjuk, hanem azt, amire éppen abban az életszakaszban szükségünk van. Ha valaki nagy problémával érkezik hozzám, esetleg el van keseredve, csalódott, felakarja adni, mindig megmutatom, hogy nézd, figyelj, hallgass rá, mert valami nagyon fontosat szeretne neked megmutatni, tanítani. 

A legjobb terápia a kutya, jó magam sok sok éve tapasztalom már. Marcust, a dobermannomat több, mint fél éve veszítettem el. Nagyon nehéz időszak volt ez számomra, mivel rengeteget tanultam tőle és úgy éreztem még sok fejlődésre van lehetőségünk, Ő mégis váratlanul itt hagyott. Csalódott voltam, végtelenül szomorú és motiválatlan, pedig körülöttem volt még 4 másik kutya. Majd év végén Liza, a 14 éves golden lányka is tragikus hirtelenséggel ment el, közben pedig Mikeval, a francia bulldogommal küzdöttünk a rák ellen. Hibáztattam magam, a világot, mindent, hogy miért történik ez, és szépen lassan elhagytam magam. Egyre több helyzetben éreztem azt, hogy háttérbe kell vonulnom, abba kell hagynom bizonyos dolgokat. Mind e közben Mandy, aki megjárta Afganisztánt is már nyugdíjas éveit tengette mellettünk. Már nem volt dolga, nem kellett munkába járni, nem kellett teljesíteni, és már az utódja dolgozott helyette. Gyakran töltöttünk együtt időt, ahol kölyökkutya makacsságával volt képes próbára tenni a türelmemet és a kitartásomat. Bevallom, hangzott el olyan mondat Tőlem, hogy én bizony nem megyek veled soha többé sehova. Már már kezdtem azt hinni, hogy direkt akar az idegeimre menni, mikor bekapcsolt az a bizonyos csengő. Mutatni akar nekem valamit. Hallgatnom kellene rá. És az a valami az volt, hogy legyél túl bármennyi rossz dolgon, érjen bármilyen csapás, igenis tessék összeszedni magad, felállni és tenni a dolgod, vagy még annál is többet. Mandy az az igazi katona kutya - immár veterán - akinek valóban küldetés tudata van, és azt a végsőkig képes teljesíteni, hóban, fagyban, hőségben dolgozva. Nem fárad el, nem áll meg, ha kell lábon kap szívrohamot. Nem érdekli, hogy épp most jött ki a műtőből, hogy épp fáj valamije vagy beteg. Megy és csinálja. Mert nem merül el az önsajnálat tengerében. Nem áll meg azon gondolkozni, hogy mennyire rossz és mi jöhet még. Nem gondolja azt, hogy körülötte mindenki hibázik és ezért került ilyen helyzetbe. Én pedig abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elnyertem a bizalmát, és megmutatta, megtanította ezt nekem. Miután megértettem egészen más lett a kapcsolatunk. Ha indulok bárhova Ő a kocsi mellé fekszik, hogy jöhessen velem. Ha elviszem magammal, akkor nem veszekszünk, hanem együtt keressük az új kalandokat, kihívásokat. Példát mutat embernek és kutyának egyaránt. Csak annyit kellett tennem, hogy figyelek, megértem és beengedem, amit tanítani szeretne, még akkor is, ha arcon csapás az egómnak. Hajlandó vagyok beismerni, hogy igen, egy kutyának több esze és intelligenciája van ahhoz, ahol én elakadtam. Hajlandó vagyok elfogadni, hogy fejlődnöm kell, hogy nem csinálom jól, amiről eddig azt gondoltam, hogy igen.  

Szóval ha legközelebb úgy érzed, hogy teljes a káosz, nem érted miért csinálja, nem tudsz közös nevezőre jutni vele, vagy épp a körületted lévő emberekkel, akkor állj meg egy percre, csendesítsd el gondolataidat, és hallgasd meg, amit kutyád tanítani szeretne. Hogy éppen lassítanod kellene, élvezni az életet, vagy felpörögni és új erőre kapni, netán elengedni bizonyos dolgokat, feszültségeket, embereket vagy épp a saját egódat, azt majd Ő megsúgja, csak hallgass rá, csak egy percre.... hidd el több fog érni ezer szónál és sokkal sokkal könnyebb lesz az életed! 

Fotó: Lilkography