Manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a bull típusú kutyák, ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk a képzésükre. Három évvel ezelőtt fogadtam örökbe egy karcagi telepről mentett, game vérvonalú, domináns pitbull terriert, Shae-t. (Game típusúnak azt a kutyát nevezzük, ami szikár, atletikus és mozgékony. Ez a vérvonal hasonlít a leginkább - küllemében és ösztöneit tekintve is - az első harcra kitenyésztett pitbullokhoz.)
Ez alapján elképzelhetjük, hogy milyen ösztönök dolgoznak ebben a fajtában. Terrier vérük miatt rendkívül intelligensek, ravaszak és gyorsak; bulldog vérvonalukból adódóan pedig kifejezetten makacsak és kitartóak. Nem hiába rajonganak sokan értük, hiszen kiemelten emberközpontúak és családcentrikusak. A bull típusú kutyák gazdáiként soha nem lehetünk meggondolatlanok! Ezekhez a kutyákhoz rengeteg munkára, fegyelemre, odafigyelésre és elszántságra van szükség! A fajta kedvelőiként példát kell mutassunk, hogy így megértessük az emberekkel, ezek a kutyák sem születtek gonosznak.Vegyük hát végig, hogy mire van szükségünk egy nyugodt és kiegyensúlyozott bull típusú kutyához!
Korai szocializáció:
Talán az egyik legfontosabb ennél a fajtánál. Ideális esetben már 8 hetes kortól érdemes elkezdeni a kölykök ingerekhez szoktatását. Minél több dologgal találkoznak ebben a fontos tanulási időszakban, annál kevésbé alakulhatnak ki később viselkedési problémák. Nagyon ajánlatos kutyaóvodába járni velük, hiszen itt kontrollált keretek között, szakemberek segítségével tanulhatják meg az idegen kutyákkal való kommunikációt és a játékos képzés alapjait.
Szájzár vagy nem?
Fajtájukból adódóan fontos, hogy minél kisebb korban megtanulják az „ereszd” vezényszót. Fontos tisztázni: ha a kutya harc közben ráfog valamire és nem ereszti el, az csak a köznyelv szerint szájzár. Valójában ez nem egy fizikai, hanem szellemi állapot, a kutya felfokozott idegállapota miatt válik irányíthatatlanná. Ha kölyökkorban megtanulja az “ereszd” vezényszót, az ugyanúgy reflexként fog működni a későbbiekben, mint bármilyen más fajta kutyánál. Így játék vagy egy esetleges verekedés alkalmával sem lesz szükségünk seprűnyélre, hogy lefejtsük a kutyát a zsákmányáról...
Meddig játék a játék?
Gyakran előfordul az is, hogy a gazdik nem tudják megfelelően kontrollálni a bull típusú kutyájuk társaikkal szembeni vehemenciáját, holott ez a legtöbb idegen kutyának kellemetlen. Ugye, milyen bosszantó, amikor egy ismeretlen kutya a semmiből ront rá a miénkre, a gazdi pedig több méterről kiabálva közli, hogy “nem bánt!”? Egy bull típusú terrier gazdájaként még inkább tiltanunk kell ezeket a nemkívánatos viselkedéseket. Ugyanez a szabály vonatkozik a kutyafuttatókra is. Ne hagyjuk, hogy a kutyánk terrorizáljon másokat, még akkor sem, ha megszokott környezetben, ismerős kutyák között van! Kutatások bizonyítják, hogy a pitbull kölyköknél már korábban elkezdődnek a játékos harapások, valamint sokkal gyakoribbak a testkontaktusok, mint más fajtáknál (Schleger, 1983; Redlich, 1988). Ezért a játékból való kihívás - behívás - megtanítása elengedhetetlen ahhoz, hogy kontrollált, jól nevelt kutyával élhessünk együtt és tiszteletben tartsuk a körülöttünk élőket is.
Miért választjuk mégis ezt a fajtát?
A bull típusú kutyák tökéletes sport és munkakutyák. Hatalmas a megfelelni vágyásuk az emberek felé, amit tökéletesen lehet használni a képzésüknél. Fejlett vadászösztönük, intelligenciájuk, mozgásigényük és motiválhatóságuk képessé teszi őket bármilyen kutyás sport űzésére, legyen az súlyhúzás, obedience, agility, canicross stb. Kifejezetten igénylik a gazdával töltött időt, a fizikai és szellemi megterhelést. Nehezen viselik viszont a kerti tartást és a mozgásszegény életmódot. Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy ezeket a kutyákat tenyésztésük kezdetétől családi kutyának (családi környezetbe) szánták, ezért ha kerti díszként akarjuk tartani, a kevés foglalkozás és a levezetetlen energiák könnyen viselkedési zavarokat okozhatnak (agresszió, szökés, rombolás).
A bull típusú kutyákat kizárólag tapasztalt vagy kivételesen elkötelezett gazdiknak szoktuk ajánlani. Következetes nevelést, magabiztos gazdit és „kemény” kezet igényelnek, mert rengeteg önálló ötletük van, amit önfejűségükből adódóan – kontroll hiányában - véghez is visznek... A gazdinak meg kell tanulnia 100%-osan energiát belefektetni a kutyázásba, vagyis a fegyelmet keményebben, a motiválást intenzívebben, a megérdemelt szeretetet és dicséretet is duplán kell alkalmazni a nevelésükben.
Shae gazdájaként én is nap mint nap küzdök azokkal a problémákkal, amikkel a gazdik leggyakrabban fordulnak hozzánk. Nevelése során küzdöttünk a túlzott vehemenciával, a pórázhúzással, az önfejűséggel valamint a kezdődő és kiteljesedő dominanciával.
3 hónapos korától folyamatosan más kutyák és emberek között szocializálódott, hiszen a belvárosban élünk, és bár figyelnem kell, hogy hol engedhetem el, de már félszavakból is értjük egymást és tudom, mire van szüksége a kiegyensúlyozottsághoz.
Soha nem szabad vele elkényelmesedni, mindig új kihívások elé állít. De rengeteg dologban fejlődtem általa, nem is kívánhatnék magamnak nála jobb kutyát. :)
Nőjünk fel tehát a feladathoz és legyünk méltóak ehhez a kivételes fajtához! Vagyis JÓLNEVELT KUTYA = MENŐ GAZDI! :)
Reil Evelin